Új hozzászólás Aktív témák
-
Robitrix
senior tag
régen azért léteztek az AMD-nek is 3 magos CPU-i.... amik valójában 4 magosnak indultak a gyártás során, de valami féla malör okán egy mag használhatatlan lett így a hibás magot letiltották és csak a 3 jó magot használták és eladták a CPU-t 3 magosként olcsóbban.... Lehet, hogy a 5 e magos valójában 6 E magot takar csak egyet elkúrtak... Amúgy mindig is volt a CPU gyártás során egyfajta véletlen, hogy mi sikerül és mi nem rendesen a szilícium szeleten. Jellemzően a szilicium szelet közepe fele eső magok szoktak a jobbak lenni. a szélen levők a gyengébbek. Persze nem dobják ki ami működik. Ezt a jelenséget hívják "szilícium lottónak". Így születtek például az AMD-nél is mondjuk a ZEN 2-es Ryzen 5 3600 és a 3600X CPU. Tök ugyan az csak amelyik birja a strapát azt eladták X-nek megemelve úgy 200 Mhzel az órajelet. felemelve a 65 watt TDP-t 95 wattra. Ami meg csak az elvártat hozta, abból lettek a sima 3600-as CPU. De pont ez volt ZEN 3-ban mondjuk a 5600 és az 5600X közt. volt köztük 200 mhz és kb. 3% teljesítmény különbség és plusz 10-12 forint ár...
-
Robitrix
senior tag
Amúgy az eredeti elképzelés az volt, hogy bevezettek volna egy fordítási direktívát a forrás kódokban. Amit bekapcsolva a program írója minősíthette volna a program ágat vagy szálat, hogy az nagy, közepes vagy kicsi teljesítmény igényű. Aztán ez fordítás során beépült volna a gépi kódba. ami alapján eltudta volna dönteni a rendszer, hogy melyek taskot kell erős magra rakni és melyik ér rá a lassabb magon bóklászni. Elvégre ki tudná a legjobban eldönteni, hogy milyen teljesítményt igényel a program, mint az aki írja. Persze fent állt volna a veszély, hogy mindenki igyekszik feljebb minösítani a programjának a teljesítmény igényét, hogy az jobban fusson. Ez persze odavezetett volna, hogy miközben ott marakodnak az alkalmazások a P magokért sorban állva ott maradnak kihasználatlanul E magok mert senki nem minősítette a programját alacsonyabb igényűnek. Aztán ezt a koncepciót elvetették. Aztán volt egy olyan koncepció, hogy egy fajta statisztikai elemzést végzett volna a rendszer a gépben futó folyamatokról időszeletekben dolgoznak a folyamatok a CPU magokon aztán ami sokat dolgozik az egy idő után magasabb minösíést kap a rendszertől és után igyekszik a rendszer alapvetően a P magokra rakni a folyamat időszeleteit. Aztán hogy végül hogyan oldották meg a win 11-ben az e és P magok kezelését nem tudom. Bár nyilván számos leirás található a neten róla, hogy mit csinál pontosan a rendszer erőforrás ütemezője. Persze valamilyen szinten most is van prioritása a folyamatoknak a windowsban. Meg lehet emelni a prioritását egy futó folyamatnak. ami által a rendszer igyekszik megnővelni a folyamatnak kiosztott időszeletek számát ami által többet futhat az a proci magon. Persze ennek akkor van jelentősége, mikor megindul a gépen futó nagyszámú folyamat közt a versengés az erőforrásokért.