Élhetnek-e a számítógépek a szólásszabadság jogával? A kérdés elsőre minden bizonnyal értelmetlennek és bizarrnak tűnik, ám Tim Wu, a Columbia Egyetem jogi karának oktatója a The New York Times véleményrovatában közzétett érdekes írásában bebizonyítja, hogy egy jogász szemével nézve messze nincs így.
A már nem mai keletű probléma abból fakad, hogy a kisebb és nagyobb számítógépek „beszélnek” a felhasználókhoz, vagyis különféle módokon úgy kommunikálnak velük, hogy az tekinthető „beszédnek” is: a navigációs berendezés útvonalat ajánl, figyelmeztet, a szövegszerkesztő helyesírási hibánál megoldást javasol, a közösségi oldalak új ismerősök felvételére buzdítanak – ezért is merült fel az elmúlt években az a javaslat az Egyesült Államokban, hogy ezeket a megnyilvánulásokat tekintsék „beszédnek”, és így megilleti őket az amerikai alkotmány első kiegészítésében garantált szólásszabadság joga. Wu szerint ebből viszont egyenesen következik, hogy ez korlátokat állítana az adott szoftvereket működtető vállalatok ellenőrzése során a kormányzat elé, illetve „a szabad szólás jogával rendelkező gépekkel”, pontosabban a szolgáltatások működtetőivel szemben nehezebb lenne megvédeni a fogyasztói érdekeket is.
A Google már felhasználta
Mielőtt „Marhaság!” felkiáltással hagynánk az egészet a fenébe, érdemes végigkövetni Wu gondolatmenetét, amelyben jogi nézőpontból tanulságosan elemzi a problémát. A „gépek beszéde” melletti érvelés először 2003-ban merült fel komolyan az internetes keresés kapcsán. Ekkor indítottak egy pert a Google ellen, melyben az alperes elégedetlen volt azzal, hogy a cég keresőmotorja nem sorolja a cégét előrébb a találatok között. A Google akkor hivatkozott arra, hogy a keresési eredményeket védi az alkotmány első kiegészítése (egy publikálatlan véleménnyel a bíróság akkor a Google javára döntött). Ugyanebben az évben folyt egy szövetségi vizsgálat a vállalat ellen, és emiatt a Google megbízott egy neves jogászt, hogy a fentebbi érvet dolgozza ki alaposan. A Kaliforniai Egyetemen oktató Eugene Volokh el is végezte a munkát, melynek summája: a keresőmotorok „beszélőnek” tekintendők, így megilleti őket a szólásszabadság joga.
Mindez abszurd jogászi véleménynek tűnhet, ám van benne logika, ha összevetjük az újságok tanácsadó rovataival: az olvasó kérdez, az újságíró a segítségnyújtás szándékával válaszol. A jogász ugyanígy tekint a keresőmotorra: a felhasználó kérdez tőle valamit, erre a szoftver a saját működési szabályai alapján eldönti, hogy milyen választ – milyen találatokat milyen sorrendben – ad neki. Ha a hatóság beleszólna abba, hogy az újságíró milyen tanácsokkal látja el olvasóit, akkor cenzúrát alkalmazna, vagyis analogikusan: ha a Google találati listájának kialakításába szólnak bele, akkor is cenzúráznak.
Kibúvó
Wu ezen a ponton kapcsolja össze a jelenlegi helyzetet a teóriával: például a Google ellen az USA-ban is, a világ sok más részén is folynak eljárások azzal a váddal, hogy a cég visszaél monopolhelyzetével, a Facebook ki sem látszik az adatvédelmi panaszokból stb. Ám ha teret nyer az a Google által is képviselt álláspont, hogy a szoftverek által meghatározott gépi kommunikáció a védett „beszéd” jogi kategóriájába esik, akkor a hatóságok és a fogyasztóvédelmi szervezetek sokkal nehezebben tudnak fellépni a cégek által elkövetett túlkapásokkal szemben.
Wu véleménye szerint ez a fajta jogászi logika nagyon veszélyes, mivel formálisan lehet ugyan igazolni, ám ekkor szem elől tévesztjük az első kiegészítés létrehozásának okát: a szólásszabadságot azért kell biztosítani, hogy az élő embereket megvédje az állami cenzúrával szemben. A jogász szerint vaskos tévedés és torzulás az emberi élet minőségét biztosítani hivatott jogot kereskedelmi automatizmusokra kiterjeszteni,
Wu teljes mértékben elveti a Google erősen a cégeket védő álláspontját, mivel szerinte a programozók a szoftverek megalkotásakor ugyan élhetnek a szólásszabadság jogával, ám ez nem jelenti azt – ahogy a Google is érvel –, hogy ez által át is adják jogképességüket a programoknak, mivel azok nem emberek.
A jogász végül arra figyelmeztet, hogy már a kezdet kezdetén meg kell akadályozni, hogy a kereskedelmi érdekek kicsavarják az emberek védelmére létrehozott alkotmányos jogokat.
