Színpadra!
Meglehetősen biztosnak látszik, hogy ha hacsak nem üt be a ménkű, az idei év legnagyobb távközlési botránya az lesz, hogy a UPC előfizetői pár napig nem értek el néhány weboldalt, köztük az RTL Klub honlapját, illetve az MTVA streamingszolgáltatásait. A történtek a távközlési területen igen járatos és a témát először, igen alaposan feldolgozó hwsw.hu munkatársait is sokként érték – az alapvetően az általuk megszerzett információkra és értelmezésre támaszkodó szak- és egyéb lapokat pedig különösen. Sajnos nagy tanulság, hogy az IT café sem volt kivétel, és a gyorsaságot az alaposság elé helyező módszer vissza is ütött: olvasóink közül többen jogosan kifogasolták, hogy az itt megjelent tudósítások nem elég világosak, időnként túlzó következtetéseket tartalmaznak, és hiányolták a meggondoltságot is.
De eltelt néhány nap a húsvéti ünnepekkel, és itt az ideje, hogy kicsit lassabb tempóban áttekintsük, mi is történt – pontosabban: mit is sejthetünk.
Az alábbiakban egy olyan összefoglaló és magyarázat olvasható, mely egyrészt nem akarja megmondani a tutit, mivel két magáncég összeütközéséről van szó, egy olyan konfliktusról, melyet teljes egészében most még nem láthatunk át, másrészt az elemzés igyekszik egy igen bonyolult technológiai és üzleti konfrontációt a lehető legérthetőbben bemutatni. Ez utóbbi természetesen azzal járt, hogy technológiai értelemben végletes leegyszerűsítésekre kellett törekednünk, hogy kiemeljük és érthetővé tegyük az üzemzavar természetét, ugyanakkor a reményeink szerint megfelelő hangsúllyal kiemelt részletek segíthetnek a történtek értelmezésében, illetve a következmények, lehetséges hatások felvázolásában, valamint a cikk topikjában a további gondolkodásban.
De már most is hangsúlyozzuk: az elemzés a lehető legmesszebb menőkig igyekszik felhasználói szempontból megközelíteni az üzemkiesést, ugyanis itt ez a legfontosabb. Egy felhasználói csoport valamilyen okból bizonyos ideig nem fért hozza olyan tartalmakhoz, melyekhez egyébként szerződése alapján joga lett volna. Minden egyéb innen nézve értelmezendő a cikk szerzője szerint.
A történet szereplői
Javaslatunk: kezdjük az alapoktól.
A sztori első számú szereplője az egyszeri UPC-előfizető, aki olyan szerződést kötött az internetszolgáltatójával, melyben nem szerepel, hogy az RTL Klub vagy az MTVA netes szolgáltatásait nem érheti el. Őt csak ez érdekli.
A következő színre lépőnk az ügyben láthatóan alig érintett RTL Klub mint cég, illetve e cég IT csapata. A felhasználók, a UPC előfizetői is, az ő tartalmaikra kíváncsiak, így a tévés társaság mindenképp nevezhető tartalom-előállítónak. Ami bonyolítja a történetet, illetve a nehezíti a terminológiai tisztánlátást, hogy jogilag az RTL Klub tartalomszolgáltató is. Ez azért problematikus a későbbiekben előkerülő netsemlegesség kérdése miatt, mivel egész más a helyzet egy olyan tartalom-előállító cég esetében, mely saját tartalmait egy bérelt infrastruktúra vagy egyéb szerződéses megoldás segítségével teríti, juttatja el a felhasználókhoz, illetve egy olyannal, amelyik saját tartalmait és/vagy szerződéses úton megszerzett tartalmakat saját infrastruktúrával teszi közzé.
Az elsőre jó példa az RTL Klub, mely az Externetet bízta meg anyagai tárolásával, technikai karbantartásával, illetve a netre való kiküldésével. A másodikra hozhatjuk példaként a Netflixet, mely saját infrastruktúrával rendelkező közvetítő cég a filmvállalatok és a felhasználók között, vagy a Google tulajdonában lévő YouTube-ot, mely a saját rendszerén ugyan a felhasználók által készített és megosztott tartalmat tesz közzé, de ezek jogilag és üzletileg végül is a YouTube tartalmai– bizonyos korlátozásokkal.
A föntebbi nyakatekert okfejtés a nyakatekert helyzetnek köszönhető, és felmondásának egyetlen oka, hogy esetünkben hiába az RTL Klub a jog szerinti tartalomszolgáltató, a létrejött helyzetben érdemes az Externetet mint technikai tartalomszolgáltatót tekinteni.
Harmadik szereplőnk az Externet, aki a konkrét esetben sajat szerverparkjával és hálózati eszközeivel úgynevezett hoszting szolgáltatást nyújt: szerződött a tévétársasággal, hogy annak anyagait a megkötött szerződés alapján tárolja, technikailag menedzseli, illetve biztosítja az archív és élő tartalmak eljuttatását a felhasználókhoz.
Negyedikként a UPC kerül képbe internetszolgáltatóként, akik saját hálózatuknak és az ügyfelekhez vezető végpontjaiknak köszönhetően közvetlen kapcsolatban állnak az internetezőkkel. Az ő feladatuk „egyszerűen” annyi, hogy előfizetőikhez minden legálisan elérhető tartalmat eljuttassanak – a jelenlegi szerződések a törvényességi kivételeken kívül gyakorlatilag semmiféle korlátozást nem tartalmaznak a közvetített tartalmak eredetét vagy minőségét tekintve.
Ötödikként kerül szóba a történetben leginkább semleges szerepet játszó BIX, mely egy igen sajátos gerinchálózati csomópont, és célja, hogy a magyar internetezők a magyar szolgáltatóktól érkező tartalmakhoz minél gyorsabban és minél jobb minőségben juthassanak hozzá – a BIX kiemelt szerepéről később még részletesen szó lesz, egyelőre ennyi.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
