Zene négyszáz apró darabban
Képzeljék el, hogy baráti társaságukban tudhatnak egy igazi zenei megszállottat, olyasvalakit, aki minden megjelenő zenét letölt – hivatalos szerveknek: megvesz – meghallgat, sőt, meg is jegyez! Ennélfogva ismerősük olyan magas szinten van otthon a világ könnyűzenéjében, hogy bármilyen előadót is mutatnak be neki aktuális zenei kedvencükként, mindenre képes azonnal rávágni, „á, ez épp úgy szól, mint a pont-pont-pont együttes egyik száma!” E hosszú távon roppant idegesítő szokása ellenére ennek az ismerősnek lenne egy elvitathatatlanul nagy haszna is – bárki bármikor bizalommal fordulhatna hozzá, hogy olyan új, ismeretlen zenéket ajánljon számára, amelyek nagy valószínűséggel megfelelnek az ízlésének.
Mostantól bárkinek lehet ilyen audiofil ismerőse – a neve Pandora.
Az ókori görög mitológia isteneivel szemben, akik megbüntették kíváncsiságáért a mondabeli Pandorát, e szoftver és az alapját adó tudományos eljárás készítői kifejezetten pártolják a zenei kíváncsiságot. A Pandora adatbázisában jelenleg körülbelül 300 ezer zeneszám található több mint tízezer előadótól. Ebből a hatalmas és egyre bővülő zenei készletből próbálja a szoftver megtalálni az ízlésünknek leginkább megfelelő muzsikákat, és ehhez a feladathoz a rendszer 400 különböző zenei jellemzőt értékel és tárol minden egyes szám esetében. Ezek között olyan kézenfekvő tulajdonságok is szerepelnek, mint a tempó, a dalszöveg vagy a megszólaltatott hangszerek, illetve számos olyan, laikusoknak kínaiul hangzó jellemző is, mint például a „kromatikus harmónia foka”.
A Pandora elméleti hátterét szolgáltató Music Genome Project (zenei génállomány projekt) közel hatéves múltra tekint vissza. 2000 januárjában határozta el néhány muzsikus és zeneszerető technológiai szakember, hogy létrehozza minden idők legalaposabb zeneelemző algoritmusát. Ehhez a fentiek szerint szedték ízekre a zenéket, és végül megkapták azt, ami a Music Genome filozófiájának legfőbb alapja: a zeneszámot a ráakasztott sallangok nélkül. A Pandorának teljesen mindegy, hogy két, általa a hangzási jellemzők alapján hasonlónak talált számnak ki az előadója, azok mennyire népszerűek, melyik kiadóvállalathoz tartoznak, általában milyen műfajba sorolják őket, vagy jellemzően kik vásárolják az albumaikat – csak a zene számít.
A puding próbája
Ehhez mérten meg is lepődtem, amikor a www.pandora.com weboldalon a – mindenféle regisztráció és egyéb nyafogás nélkül megjelenő – kezelőfelületen az elsőként eszembe jutó Mike Oldfieldet megadva rögtön a következő ajánlatként Bruce Springsteen egyik száma kúszott fel a playlistre. Magamtól valószínűleg nem párosítottam volna össze ezt a két előadót – pedig a programnak igaza volt; a két zene valóban passzolt egymáshoz. Mint ahogy az utánuk következők is.
Következő kísérletre – akár száz különböző csatornát is nyithatunk magunknak – kicsit felpörgettem a ritmust, és a The Chemical Brotherst jelöltem meg kiindulási alapnak. Ahogy azt sejteni lehetett, a mainstream iránytól távolodva Pandora is bizonytalanabbá vált, de ekkor segített igazán a rendszer párbeszédes formájú önértékelő-javító funkciója.
Fred Avrilt kiszavaztuk a Chemical Brothers csatornából, a Groove Armada viszont ezúttal is bejött.
A rendszer folyamatosan figyel és tanul – és még azt is megmagyarázza, mit miért játszik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
