Forrás: Los Angeles Times

Egy európai tudóscsoport részecskegyorsító segítségével Vincent Van Gogh egy 1887-ben készült képén a jelenleg szabad szemmel látható festékréteg alatt egy másik képet talált, s ezzel okoztak technikai és művészeti szenzációt.

A hagyományos röntgensugaras vizsgálat már feltárta a képen található egyenetlenségeket, de ez a módszer nem volt alkalmas arra, hogy megállapítsák: valójában mi is rejlik a többszörös festékréteg alatt, emellett a nehézfémeket is tartalmazó festék torzította a kapott képet. Ám gyorsítóval generált röntgensugarakkal sikerült a töredékes, részleges és fekete-fehér kép helyett rekonstruálni az eredetit. A két napig tartó eljárás során a festék atomjait gerjesztették, majd a kibocsátott sugárzást detektálták. E módszer azért volt hatékony, mert minden egyes részecske sajátos, csak rá jellemző sugárzást bocsátott ki, ezek adatait rögzítették, s így alkották meg a vászon háromdimenziós modelljét.

Ezt a modellt elemezve már el tudták különíteni az egymáson fekvő rétegeket (különböző alkotórészek találhatóak az egymásra festett képek alapanyagaiban), majd az egyes részecskék adatait egy szoftver segítségével állították össze képpé. Az így kapott kép kiszínezésében pedig a felhasznált festékanyagok azonosítása segített.

A sikeres rekonstrukció esetleg más lefestett képek feltárásában is segíthet, hiszen Van Gogh – sok más festőhöz hasonlóan – gyakran alkalmazta a kész képekre való ráfestést: drága volt a vászon.