A Dél-kaliforniai Egyetemen működő Viterbi School of Engineering kutatói olyan eljárást fejlesztettek ki, amelynek révén jelentősen egyszerűbbé és erőforráskímélőbbé tehető a háromdimenziós testek modellálása. A Variational Shape Approximation (VSA) névvel illetett módszer azon alapul, hogy a redundáns és az adott szituációban nélkülözhető adatoktól eltekintenek a testet reprezentáló térbeli háló kiszámításakor.

A háromdimenziós modellálás első lépcsőjeként a felületet hagyományosan kis háromszögekké alakítják, ezen azonban a VSA továbbmegy, és a kis háromszögeket nagyobbakká fogja össze, azokat pedig olyan, még durvább síkidomokká alakítja, amelyek még mindig kellő pontossággal követik az eredeti test felszínét, ám a kevesebb térkoordinátának köszönhetően jóval hatékonyabban és gyorsabban kezelhetők.

A poligonokra való bontás finomsága széles skálán mozoghat: a sebességre optimalizált, durvább 3D-modelltől a realisztikus megjelenítésig terjed. Utóbbi esetre is igaz ugyanakkor, hogy – mivel az emberi szem érzékelőképessége korlátozott – a kis háromszögek és a nagyobb, változatos alakú poligonok alkotta modellek képei között nem törvényszerűen nagy a különbség, míg a feldolgozási sebesség jelentősen növekszik. Ráadásul arra is lehetőség van, hogy egy objektumon belül változtassák a felbontást, így csak a fontos részleteknél szükséges a számítási kapacitást jobban igénybe vevő apróbb síkidomokat használni. A módszer a geometriai modellezésen kívül a felszínre eső fények alapján történő színértékszámítást is felgyorsítja.

Az alább példaként közölt képekre kattintva megtekinthetők nagy felbontású változataik is.