Az nem kérdés, hogy a hatalmas méretű és különleges célokat kitűző csillagászati projektnek (Square Kilometer Array – SKA) kiemelkedő jelentősége van a technológiai iparban is, mivel olyan új kihívások elé állítja a fejlesztőket és kutatókat, melyek sikeres megvalósítása alapvetően befolyásolja például az informatika bizonyos területeinek középtávú fejlődését is – az IBM szerepéről és feladatvállalásáról tavaly részletesen beszámoltunk.
A szépen haladó munka Ausztráliában most egy újabb, „váratlan” eredményt is produkált, ugyanis a világ egyik vezető műszaki egyeteme, az MIT és az ausztrál Pawsey szuperszámítógépes központ munkatársai a problémák megoldása közben arra jutottak, hogy a tömeges, nagy mennyiségű adatok feldolgozására alkalmas szuperszámítógépnek új szerepet is adhatnak: forgalomirányítóként, routerként is használhatják egy már létező rádiócsillagászati projektben.
A szóban forgó helyi rendszer egy Cray Cascade, mely jelenleg 0,3 petaflopsos teljesítménnyel rendelkezik, de jövőre kibővítik 1,2 petaflopsra, és amelyben Intel Ivy Bridge, Haswell, illetve MIC processzorok sokasága biztosítja a hatalmas kapacitást. A kutatók úgy döntöttek, hogy ez a rendszer fogja támogatni a világ jelenlegi legérzékenyebb rádióteleszkóp-rendszerét. Ez a tavaly év végén beindított rendszer (Murchison Widefield Array) szintén Ausztráliában található, az USA, Ausztrália, India és Új-Zéland egyetemeinek támogatásával készült el, és körülbelül kétezer rádiótávcsőből áll. A kutatók úgy látták, hogy ezen a rendszeren kipróbálhatják ötletüket, mely – ha beválik – sokat segíthet a 2016-ben működni kezdő SKA esetében is, mely már területét tekintve is háromszor ekkora lesz (ráadásul több kontinensen helyezkedik el), érzékenysége pedig ötvenszerese lesz a jelenlegi legjobbnak.
A Muchinson sem kispályás azért, itt is több mint 400 megabájtnyi adat érkezik másodpercenként a rendszerbe. Ezeket az adatokat Perthben, a rádiócsillagászati központban (International Centre for Radio Astronomy Research – ICRAR) tárolják, és innen érhetik el a világ kutatói. A mérhetetlen adatmennyiség miatt különlegesen gyors kapcsolatokat kellett létrehozni a problémamentes hozzáférés biztosítására, így az együttműködő egyetemek számára meg kellett oldani a legalább napi négy terabájtos adatáramlás zökkenőmentessé tételét.
A Pawsey Központ a jövőben körülbelül 3 petabájtnyi inoformációk fog egyszerre tárolni és kezelni, de a gördülékeny adattovábbítás érdekében egy nyílt forrású menedzsment-rendszert alkalmaznak (Next Generation Archive System – NGAS). A szuperszámítógépre telepített rendszer oldja meg az adatközvetítés problémáját, vagyis routerként dolgozik: hogy ne terheljék működésképtelenre az ausztrál rendszert, az NGAS figyeli a letöltéseket és tárolásokat, és a kéréseket a szokásos módon, a lehető legegyszerűbb úton teljesíti: a felhasználó onnan kapja meg az adatokat, ahonnan a leggyorsabban és legegyszerűbben férhet hozzá. Egyszerű példával élve: ha az MIT kutatója kér egy adathalmazt, és azt már egy másik amerikai kutató letöltötte, akkor azt onnan kapja meg.
Mindez talán túlságosan is egyszerűnek tűnik, de az ilyen nagy adathalmazzal foglalkozó projekteknél az adathozzáférés, illetve -megosztás az egyik legfontosabb technológiai probléma. A router-megoldással a szakemberek elérték azt, hogy a nagyon drága bekerülési és üzemeltetési költségű szuperszámítógép kapacitásának nagy részét szabadon hagyják más fontos feladatok számára, és ez tanulság lehet a majdani SKA üzemeltetetését illetően is.
