A Kaliforniai Állami Egyetem informatikus tanárának, Larry Pressnek blogjában egy igen érdekes bejegyzés jelent meg április elején. Természetesen azzal foglalkozik elsősorban – már nem először –, hogy miért maradt le jelentősen az amerikai internetes hálózat minőségben és sebességben a nyugat-európai és az ázsiai fejlett országok hasonló megoldásaitól, ám ez a bejegyzés, erősen szubjektív megállapításai mellett is, érdekes lehet számunkra is.
A Press által megadott táblázat mutatja, hogy a 100/100 megabites, szimmetrikus hozzáférések mennyibe kerülnek a világ egyes részein, s ebből látható, hogy az Egyesült Államokban jelentősen drágább az ilyen szolgáltatás, mint Svédországban vagy Szöulban. Az okokat keresve a professzor arra jut, hogy mindez egy náluk elképzelhetetlen konstrukcióra vezethető vissza, legalábbis ami a legolcsóbb – s egyben legextrémebb – példát, Stockholmot illeti, itt ugyanis 11 amerikai dollárnak megfelelő összeget (kb. 2500 forintot) kell fizetni a 100/100-ért, míg az általa említett legkedvezőbb árú Los Angeles-i, szintén önkormányzati csomag is fele akkora sebességért ötször annyiba kerül.
A választ abban látja Press, hogy Stockholmban az önkormányzati hálózat minden tömbházat elér, s ezt a hálózatot adják bérbe a szolgáltatóknak, így egy olyan árletörő verseny alakult ki a szolgáltatók között, mely elvezetett ehhez az alacsony árhoz, mivel a hálózat kiépítésének óriási költségeit a főváros önkormányzata vállalta magára.
Ezt a megoldást a professzor persze ajánlja az amerikaiaknak (mint a világ egyik leggazdagabb országának), s érveit igyekszik azzal erősíteni, hogy az OECD elemzése is pártolja a közösségi megoldásokat, illetve az úgynevezett „dark fibre" alkalmazását, vagyis a bérhálózatok kialakítását.
Az álláspontot lehet vitatni, s az pedig végképp valószínű, hogy ma Magyarországon a legkisebb esélye sincs meg egy ilyen stratégiai tervnek (ha egyáltalán, akkor talán már rég meg kellett volna lépni), de azért nem árt elgondolkodni rajta, még akkor is, ha nem vagyunk olyan gazdagok, mint Svédország, Japán vagy Dél-Korea, s a viszonyaink is teljesen mások. S persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a Press által idézett adatok nagyvárosokra vonatkoznak, tehát egy egész ország internetes ellátására nem alkalmas a koncepció, de látható, hogy létező alternatíva sűrűn lakott területeken.
