Nem a legjobb a legjobb

Bár sohasem volt egyszerű dolog a technikai újdonságok elfogadtatása a mezei felhasználókkal, a digitális technológia már-már megtörni látszott ezt az örök igazságot. Különösen az elmúlt évszázad utolsó évtizedének nagy informatikai fellendülése idején látszott úgy, hogy a vállalatok tudomásul vették: másfél-két évente le kell cserélniük it-technológiájuk nagy részét. A ágazat aranykora azonban elmúlt, és ma már nem pusztán a beruházási kiadások kontrollja ösztönzi a megrendelőket arra, hogy ne akarják megszerezni a legfrissebb technikai újításokat. Stephane Garelli egyetemi oktató, a Hewlett-Packard korábbi vezető tanácsadója azt tanácsolja mind az eladóknak, mind a vevőknek, hogy tegyék takarékra a csúcstechnikával kapcsolatos várakozásaikat. A szakértő úgy véli, hogy a legtöbb üzleti vállalkozás már most is osztja ezt a vélekedését – idézi a professzort a Financial Times.

Az üzleti megrendelők prioritási sorrendje a megvásárolandó it-technológiával kapcsolatban a következő: legyen jó minőségű, időben szállítsák és telepítsék, és a projekt költségvetése maradjon a tervezett kereteken belül. Nem igazán érdekli a felhasználókat, hogy a szállítók többsége szeretné mielőbb a gyakorlatban, működés közben látni legújabb innovációit. Bár általában igaz, nem mindig érvényesül Garelli professzor mondása, miszerint „az it-ipar nagyon jó teljesítményt nyújt a marketingben és még jobbat az agymosásban”.

„A mindenkori csúcstechnológia alkalmazása nagyon veszélyes lehet egy cég számára – mondja Stephane Garelli. – Ennek birtoklása nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki sikeres is lesz egyben. A nyilvánosságnak szóló minden kijelentés ellenére (amelyek szerint ki-ki a legjobb technológiával szolgálja ügyfeleit) a legtöbb üzleti felhasználó inkább kerüli az újdonságok bevezetésével járó kockázatokat.” A professzor saját magát hozza fel példaként arra, miért áll ellent valaki a technikája frissítésére irányuló folytonos nyomásnak. „Én magam a PowerPoint egy régebbi változatát használom a prezentációimon, mivel a legújabb verzió nem működik együtt bármely komputerrel és bármely konferenciaterem technikai rendszerével.”

Emellett persze általánosabb tapasztalatok is bizonyítják, hogy szemben a folytonos változást sürgető szállítók óhajával, a felhasználóknak megvan a maguk megújulási ritmusa. Az internetes telefonálás (VoIP) technológiailag például legalább egy évtizede lehetséges, de minden előnye, főként az olcsóbb, sokszor ingyenes beszélgetések lehetősége ellenére eddig a technológia iránti lelkesedést és bizalmat igényelt a bevezetése. (A Cisco például a lehetőség megszületése óta használ saját céges világhálózatában internetes telefont, de ez a vállalat nem tekinthető tipikusnak az informatikai újdonságok iránti affinitás szempontjából…) Az utóbbi időben az olyan szolgáltatók, mint a Skype elsősorban egyszerű üzleti modelljükkel, illetve a megjavult átviteli minőséggel (a szakadozásmentes beszélgetés lehetőségével) tudtak ügyfeleket szerezni, nem elsősorban a technológia újszerűségével. (Tőlük az alap VoIP ingyenes, de az számítógépek közötti kapcsolatot jelent, külön fizetni a pluszokért, például a telefonra kivezetett összeköttetéséért kell.)

Az egyszerűség a vállalati mellett a magánfogyasztói piacon is önálló értéket képviselhet. Erre példa a Siemens két új mobiltelefonja, amelyek semmi extrémet, például fényképezőgépet stb. nem tartalmaznak, pusztán beszélgetésre és sms-ezésre valók. Ezeket a készülékeket a felhasználók azon szegmensének szánják, akiknek nem mániája, vagy mindennapi játékszere, vagy státusszimbólum a mobil.