Az amerikai űrkutatási hivatal tegnap jelentette be, hogy egy földi radarjuk segítségével azonosítottak egy inaktív holdszondát, melyet 2008-ban az indiai kutatók indítottak útjára. A Chandrayaan-1 (Csandrajáan–1) nevű eszközt eredetileg kétéves működésre tervezték, ám az indítás után 312 nappal elveszítették vele a kapcsolatot.
[+]
A hivatalos közleményben szerepel, hogy nem volt egyszerű feladat a szatellit valószínű helyének meghatározása, mivel a Hold gravitációs mezeje jelentős mértékben és nehezen kiszámíthatóan módosította a nagyjából hűtőszekrény méretű (másfél méteres oldalélű) eszköz pályáját (a Holdon találhatóak anomáliát mutató területek, úgynevezett maszkonok, melyeknek gravitációs mezeje eltér az átlagostól, kissé erősebb), szélsőséges esetben ez akár a lezuhanáshoz is vezethet. A tudósok számításai azonban azt mutatták, hogy a poláris pályára állított eszköz minden bizonnyal kering még, méghozzá hozzávetőlegesen 200 km-es magasságban.
[+]
Egy ilyen kisméretű szerkezetet az erős fény miatt optikai távcsővel lehetetlen detektálni, ezért a világ legerősebb rádiótávcsövét (pontosabban: rádiótávcső-rendszerét) használták, mely a Kaliforniában, a Goldstone Deep Space Communications komplexumban található – ezt a távoli megfigyelésekre tervezett rendszert „Mars-távcsőnek” is hívják, mivel segítségével fogták az első jeleket 1966-ban a Mariner 4 szondáról. Az új radartechnológiát a Jet Propulsion Laboratory munkatársai fejlesztették ki.
[+]
Mivel a poláris pálya miatt a szonda az előzetes becslések szerint rendszeresen, 2 óra és 8 perc elteltével áthalad az északi sarkpont fölött, ezért a NASA munkatársai a számítások alapján itt egy 160 km magasságban lévő pontot vettek célba a rádiótávcső mikrohullámú jeleivel, jelfogadónak pedig egy 100 méter átmérőjű távcsövet használtak Nyugat-Virginiában. A módszer segítségével azonosítottak egy működő szatellitet, a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter-t (LRO) – ezt viszonylag egyszerű volt megtalálni, mivel ismertek voltak a pályaadatai –, illetve az első, még bizonytalan találat után minden feltűnés után fokozatosan pontosított pályaadatok alapján rátaláltak a Chandrayaan-1-re is. Mint kiderült, a szonda pályája gyakorlatilag nem módosult az elmúlt nyolc évben.
A műholdak megkeresése valójában egy „gyakorlat”, teszt volt, ugyanis komoly fejlesztések folynak a rádiótávcsöves technológiák javítása érdekében, mivel a jövőbeli misszióknál igen komoly szerepet szánnak a földi távcsöveknek.
