Nemrégiben több magyar és külföldi hírportálon is felröppent egy történet, mely szerint egy amerikai városban élő tanárnőnek nem tetszett, hogy egyik diákja egy Linux-disztribúciót mutogat a társainak. Az állítólagos túlbuzgó tanerő figyelmeztette a diákot, hogy illegális és erkölcstelen, amit csinál, ezért elkobozta a telepítőlemezeket, és kilátásba helyezte a diák tanulói jogviszonyának felfüggesztését. A történet szerint azonban ennyivel nem érte be, hanem levelet küldött a nevezett disztribúció terjesztőjének, és kifejtette azon véleményét, hogy szerinte ez illegális, és nem is léteznek ingyenes szoftverek. Javasolta továbbá, hogy a fejlesztők vegyék fel a kapcsolatot a Microsofttal, bizonyára szívesen adnak majd nekik néhány régebbi Windows-licencet. A sztori folytatása szerint a fejlesztőgárda vezetője válaszolt a „Karen” név mögött rejtőző tanárnőnek, s kérte, hogy a lemezeket adja vissza a diáknak, mert azok az ő tulajdonát képezik, és találkozót beszélt meg az iskola igazgatójával.

Eddig a sztori, ami akár még igaz is lehetne, hiszen Einsteinnek igaza van a világegyetem és az emberi hülyeség határainak vonatkozásában. Van azonban néhány apróság, amitől kissé „büdös” a történet. Az állítólagos tanárnő által küldött e-mail aláírásában két olyan adat van, ami felkeltheti az érdeklődésünket: az egyik, hogy a levél szerzőjének keresztneve Karen, a másik az, hogy olyan tanintézményben dolgozik, amelynek a kezdőbetűi az AISD rövidítést adják. Az interneten végzett felületes keresések 9 különböző tanintézményhez vezetnek, de egyéb, addicionális keresések az Austinban lévő oktatási centrum felé terelhetnek minket. Nos, az Austin Independent School District nevű komplexumban 66 különböző Karen található, akik Middle School-alkalmazottak…

Gyanakodásra adhat okot az is, hogy a diák neve sehol nem szerepel, így felkutatni őt nem egyszerű; jellemző a történetre, hogy egy új-zélandi újság 1000, egy amerikai lap pedig 10 ezer dollárt ajánlott a tanár vezetéknevének kiderítéséért. Találhatunk még további érdekességeket is a sztori körül: néhány hozzászóló a különböző fórumokban nem éppen hízelgő véleményét adta közre az állítólagos vezetőről, aki a tanárnak válaszolt, önreklámozó művésznek jellemezve őt. Ezen kívül hozzáfűzték, hogy a tanár és a diák neve azért nem kideríthető, mert nem léteznek. Ezt innen nehéz eldönteni, mindenesetre nem tűnik teljesen kereknek a történet.

Eddigi kétkedő gondolataink felerősödhetnek, ha még egy picit ásunk Austin körül: 2003. december 26-án az Austin Chronicle weboldalán megjelent egy hír, mely szerint nem újítják meg a redmondi szoftveróriással kötött támogatási szerződést, és helyette inkább Linuxra váltanak. Erről ugyan nem nagyon találni több érdemleges információt, de ha Google-ba beírjuk az „austin linux” szavakat idézőjelek nélkül, láthatjuk, hogy a városban jelentős linuxos, unixos és a nyílt forrást előnyben részesítő mozgalmak és rendezvények vannak, ők pedig még nem haraptak rá a fent közölt állítólagos hírre.

Nagy valószínűséggel a történet úgy kamu, ahogy van, de ha reklám volt a célja, azt ragyogóan teljesítette, ugyanis a hír megjelent a Slashdoton, meg még sok egyéb informatikai hírportálon is. Sokkal relevánsabb kérdés az, hogy az ilyen típusú reklámok hasznosak-e a Linuxnak és általában a nyílt forrású közösségnek, vagy inkább ártanak nekik? Jelenleg erre válaszolni lehetetlen, hiszen a történet elsőként egy blogban jelent meg, december 8-án – túl rövid az eltelt idő, hogy bárki felmérhesse a hosszú távú hatásokat. Most a fél informatikai világ e hírről beszél, tehát Linux-reklámnak biztosan(?) jó, ámbátor a blog tulajdonosa kötődik egy bizonyos disztribúcióhoz – szándékosan kerülöm mind a disztribúció, mind a blogtulajdonos nevének megjelenítését, hiszen a reklámhadjáratban nem akarok részt venni.

Azt sem illik elfelejteni, hogy a ferdítések, kitalált történetek, hamis termékinformációk később visszaüthetnek – erre láthatunk példát a fizetős oldalon bőven. Én magam nem tartom jó ötletnek az ilyen típusú reklámokat a nyílt forráskód oldalán, inkább a képességek és a szoftverek minősége legyen olyan, ami már önmagában is kiváló propaganda.