Hosszú távra tervez a Swisscom

Az Antenna Hungária sikeres privatizációjához számtalan körülmény szerencsés együttállására is szükség volt – véli László Géza. A társaság vezérigazgatója a Napi Gazdaságnak adott interjújában kifejtette: a svájci Swisscom cég azzal, hogy 46,7 milliárd forintot ad a cég 75 százalékáért, egyúttal olyan pluszértéket is megfizet, amely valamilyen formában megtérül a számára, de nem biztos, hogy rövid távon.

– A privatizáció általában megosztja a pártokat. Mi szólt az Antenna Hungária Rt. állami részvényeinek értékesítése mellett?

– A következő években – amennyiben ennek jogi feltételei megteremtődnek – a digitális földfelszíni műsorszórás kiépítésére kell vállalkoznunk. Ez nagyon jelentős beruházást feltételez, mértéke a lefedettségtől, a műszaki elvárásoktól és az üzleti modelltől függ, de mindenképpen 10-20 milliárd forintot meghaladó összegről beszélhetünk. Az állam az elmúlt években nem kívánt beruházói szerepet vállalni a telekommunikációs szektorban, s a jövőben is inkább az infrastruktúra-fejlesztés más területeire kíván pénzeket elkölteni, az AH fejlődésének tehát egyetlen lehetősége a külföldi befektető megjelenése.

– A Swisscom, amellett, hogy 12 milliárd forint értékű fejlesztésre vállalt kötelezettséget, 46,7 milliárd forintot fizet a cég 75 százalék plusz egy szavazatnyi csomagjáért. Ér ennyit az Antenna?

– Szerintem egy piaci tranzakcióban kialakult árat fölösleges minősíteni.

– Azért vetődhet fel ez a kérdés, mert a svájciak korábbi ajánlata 13 milliárddal maradt el a mostanitól, s a végső sorrendben harmadik helyre szorult pályázó is "csupán" 36,7 milliárd forintot ajánlott a részvényekért.

– Vannak olyan esetek, amikor a befektető egy stratégiai prémiumot, vagyis egy olyan pluszértéket is megfizet, amely valamilyen formában megtérül a számára, de nem biztos, hogy rövid távon. Ebben az esetben részben a kontroll megszerzése, illetve stratégiai szempontok miatt fizetett prémiumot a vevő. Azt gondolom, hogy ez az ár tekintetében is egy nagyon sikeres tranzakció volt.

– Eredménytermelő-képessége is kívánatossá tette a társaságot?

– A társaság 2004. évi konszolidált szintű, a magyar számviteli szabályok szerinti értékesítési nettó árbevétele 26,92 milliárd forint volt, ami 5,6 százalékkal haladta meg a 2003-as összeget. A vállalatcsoport 2004-es adózás előtti eredménye meghaladta a 12 milliárd forintot, mérleg szerinti eredménye pedig 10,24 milliárd forintot tett ki.

– A privatizációs folyamattal egy időben meghirdették az EDR-re, vagyis a zárt láncú rádiótelefon-szolgáltatásra vonatkozó pályázatot, amelyen az AH is indult, miközben nem tudhatta, hogy a befektetőknek mennyire lesz ez ínyére. Megítélése szerint a megajánlott árban szerepe lehetett ennek?

– Mindenképpen. Ha ugyanis össze akarjuk rakni azt, hogy miért éri meg egy ilyen prémiumot fizetni egy ilyen vállalatért, mint az AH, nyilvánvaló, hogy a vevő olyan növekedési lehetőségeket is "belelátott" ebbe a vállalatba, mint amit az EDR nyújthat.

– Az egy ideje valószínűsíthető volt, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) öt évvel meghosszabbítja az AH fő partnerének tekinthető két országos kereskedelmi televízió koncessziós szerződését – a megállapodás a napokban meg is született. Gondolom, ez is egy további értéknövelő tényező volt.

– Mindenképpen. Sőt a mi hosszú távú, fix áras megállapodásunk már ezt megelőzően megszületett a két csatornával, bár ha az ORTT másként döntött volna, ezt a tevékenységet a helyükbe lépő szereplők végezték volna. Vevőnk tehát számolhatott azzal, hogy az analóg műsorszórás 2007 után még öt évig – legalább két szereplővel – folytatódik.

– A korábbi kormányzatok is próbálkoztak a társaság értékesítésével, eredménytelenül. Mi lehetett ez alkalommal a siker alapja?

– A mostani eredményhez számtalan körülmény szerencsés együttállására is szükség volt – ilyen lehetett a gazdaság jó teljesítménye, a magas részvényárfolyam –, és arra a munkára, amit az elmúlt három évben a privatizációra történő felkészülés érdekében végeztünk.

– Hogyan folytatódik most a privatizációs folyamat?

– Az én tippem szerint egy nagyon gyors szerződésaláírás várható a következő napokban (ez a múlt pénteken megtörtént – a szerk.), amit egy átmeneti periódus követ; ez mindaddig tart, amíg nem érkezik meg valamennyi hatóság engedélye. Erre az átmeneti időszakra speciális szabályok vonatkoznak, vagyis a menedzsment bizonyos dolgokat nem tehet meg, míg az új tulajdonos megfigyelőt küldhet az igazgatóságba, illetve a felügyelőbizottságba. A zárás után egy közgyűlésen az ÁPV Rt. visszavonja a testületekbe delegált jelöltjeit, a tulajdonos pedig kinevezi sajátjait ezekben a testületekben, s ezáltal megvalósul a kontrollváltás. Ezzel párhuzamosan az új tulajdonosnak a tőzsdei kisbefektetők felé vételi ajánlatot kell tennie, s a svájciak jelezték is, hogy ezt meg fogják tenni.

– Milyen árfolyamon?

– Ezt nem tudjuk pontosan, ezt a befektető fogja eldönteni, nyilván a saját tranzakciós tanácsadója segítségével. A kivásárlási ajánlatnál az elmúlt hat hónap részvényárfolyamát, illetve a vételárat kell figyelembe venni, mégpedig a kettő közül a magasabbat.

– Ez a magasabb lehet tehát az ajánlati ár minimuma, vagyis ennél magasabb összegen is ajánlatot tehet a Swisscom a kisbefektetőknek.

– Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban egy racionális befektetővel állunk szemben. Én úgy látom, hogy a szabályokhoz eddig is nagyon tartották magukat, s azt gondolom, ez a későbbiekben is így lesz.

– Mindezek után még mindig akadhat egy nagy feladvány, hogy mi lesz a Medget Rahimkulov, az ÁÉB vezérigazgatójának kezében lévő, több mint 10 százaléknyi részvénycsomaggal.

– Minderről még korai beszélni, hiszen az új tulajdonos stratégiai elképzelései még nem ismertek.

Hogyan tovább?

– Az egész felvázolt folyamat mikorra fejeződhet be?

– Ismerve a vásárló cég és a mi adottságainkat, azt gondolom, hogy az üzlet kapcsán nem merülhetnek fel komolyabb versenyhivatali aggályok, s a magyar médiatörvényt sértő pontokat sem látok. Azt vélelmezem, hogy amennyiben más probléma nem adódik, viszonylag rövid időn belül, az ősszel befejeződik a folyamat.

– A privatizációs tárgyalások során jelezték-e a svájciak, hogy hosszabb távon is tőzsdén szeretnék tartani az AH papírjait?

– Erről nem tudok, mi a tárgyalásoknak nem alanya, hanem tárgya vagyunk, vagyis erről az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tudhat bármit is.

– Ismert-e önök előtt a vevő későbbi szándéka, mely területeken akar például változtatásokat?

– Jelenleg a tranzakció korrekt, mielőbbi lezárásával vannak elfoglalva, és ezután kezdődik el az építkezés korszaka. A Swisscom Broadcast fő profilja a mi fő tevékenységünkkel megegyező műsorszórás, a svájci cég a digitalizálás terén már előrébb jár, mint az AH, tehát technológiai és know-how-transzferről is szó lehet. A Swisscom Broadcast egy hatékony vállalkozás, ahol nagyon alacsony a létszám, ugyanakkor a humán erőforrás költségeinek aránya a teljes költségekhez viszonyítva körülbelül megegyezik az AH Rt.-ével, miközben a két cég árbevétele is hasonló. Azt gondolom, hogy vevőink valószínűleg már értik az AH strukturális problémáit és fejlődésének főbb kérdéseit.

– Milyen kitételeket tartalmazott a pályázat a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatban?

– Az ÁPV Rt. várhatóan egy olyan megállapodást fog kötni, amelynek alapján három éven át évente legfeljebb 10 százalékkal csökkentheti az új tulajdonos a létszámot az AH-csoporton belül. Jelenleg a csoport állományi létszáma nem haladja meg az ezret. A fokozatos létszámcsökkentés egyébként eddig is része volt a cég politikájának.

– Említette, hogy a Swisscom Broadcast fő tevékenysége a műsorszórás, miközben az AH egy ideje egyre erőteljesebb lépéseket tesz a távközlés terén. Az új tulajdonos megjelenése nem lesz gátja a cég ilyen irányú tevékenységeinek?

– Ezen a téren nyitottságot látok, s azt gondolom, hogy a menedzsmentnek kell prezentálnia az új tulajdonos számára a különböző területeinkben rejlő lehetőségeket, s a tulajdonos ez alapján fog dönteni.

– Ha már szóba került a távközlés, adódik a kérdés: célszerű volt-e túladnia tavaly az AH Rt.-nek a Vodafone-részvényeken, avagy ezzel együtt kellett volna értékesíteni a társaságot?

– A tanácsadó Erste tanulmánya azt írta le, hogy a tranzakció legnagyobb kockázata, sikerének legnagyobb akadálya a Vodafone-részesedés. Részben attól féltek, hogy emiatt kevesebb pályázó lesz, részben pedig értékcsökkentő elemet láttak ebben. Ez nem a Vodafone miatt lehetett volna, hanem azért, mert az AH egy olyan kisebbségi csomaggal rendelkezett a magyar mobiltelefon-társaságban, amelyhez már csak minimális jogok társultak, vagyis nem volt már jelentős hatásunk a vállalat működésére. Innentől kezdve valószínűsíthető volt, hogy a korábbi tulajdonos segítségével a menedzsment jobban le tudja zárni a tranzakciót. Szívós és nagyon kitartó tárgyalás eredményeként sikerült kijönnünk a magyar Vodafone-cégből, ugyanakkor napjainkban is számos szerződés keretében nyújtunk szolgáltatásokat a társaságnak. Az eredeti cél, vagyis hogy az AH Rt.-t úgy pozicionáljuk, mint a Vodafone szolgáltató partnerét, máig sikeres. Azt gondolom, az is helyes volt, hogy nem kapkodtuk el a kilépést, hanem egy opciós konstrukcióval próbáltuk bent tartani a vállalatot, amikor viszont 10 százalék alá esett a részesedésünk, csak az volt a kérdés, hogy mikor tudunk nyereséggel kilépni. Ha az adott pillanatban nem éltünk volna ezzel, később komolyabb problémák, nehézségek is adódhattak volna.

– Térjünk vissza az új tulajdonosra. Feltételezem, hogy Svájcban a magyartól eltérő vállalati kultúra honosodott meg. Hogyan egyeztethető össze ez a kulturális különbözőség?

– Erre térjünk vissza három-négy hónap múlva, amikor már intenzívebben dolgozunk együtt. Az AH ma egy jól szervezett vállalat; hét évvel ezelőtt, amikor megörököltem a céget, rendkívül hierarchikus, szinte félkatonai jellegű működés jellemezte. Azt gondolom, hogy az a szemlélet, amelyet az elmúlt időkben meghonosítottunk – vagyis a multinacionális vállalatokra is jellemző, nyereségre való törekvés és a több lábon állás –, nem idegen a Swisscom szellemétől. Mindezek mellett nagyon nagy érdeklődéssel várom, hogy milyen tervekkel lép fel az új tulajdonos.

Diószegi József – Napi Gazdaság